Hazudik a lány

Mikor rám néz, arca elpirul,
Hamis szava gyakran eltalál.
Szeme némán, szinte szótlanul
Figyel engem, és ez annyira fáj!

Bolond érzés, ez így nem mehet,
Időm kevés az is elszalad.
Minek féltsem, ami tönkrement,
Ami bennem régen elszakadt?

Érzem, és kérem,
hozzám már ne szólj!

Mikor rám néz, arca elpirul,
Hamis szava gyakran eltalál.
Szeme némán, szinte szótlanul
Figyel engem, és ez annyira fáj!

Érzem, és kérem,
hozzám már ne szólj!

Nekem elég! Minden túl hamis.
Nekem elég! Hazudj másnak is!
Nekem elég! Bolond nem leszek,
Lelépek én.

Ne légy ostoba

Füstös falak, betelt már a pohár.
A semmit nézik fentről a csillagok.
Úgy érzed, hogy kitárult a világ.
De hol késnek a tiszta hajnalok?

Egyszer majd ráébredsz,
nem kell már a fáradt csillogás!
Bolond szélként siet már az idő.
Néma járdák sorra tűnnek el.

Sodródva az árral egyre tovább,
Talán valaki így is elvisel!

Egyszer majd ráébredsz,
nem kell már a fáradt csillogás!
Vár még rád - egy könnyű éjszaka.
Vár még rád - álmaid asszonya.
Vár még rád - ne légy ostoba!
Vár még rád!

Nincs bocsánat

Nem vagyok én bűnös lélek
Keserít, hogy bűn a vétek
Nem fog rajtam semmi átok
Látod, rád is én vigyázok
Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés

Kell a jó, de kell a rossz is
Választanom kéne most is
Te vagy a jó vagy én a hűtlen
Hidd el én is sokat tűrtem
Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Kábulat

Elkábít ma már a tiszta szó,
nincs erőd,
lassan minden drogra váltható
Az égre bámulsz eltaszít a föld,
nincs veled,
érzed, elszökött az életed

Hamis álmok között alszol el,
ha útra kelsz,
megoldásra magad nem találsz
Ha életedről egyszer számot adsz,
nincs szavad,
kifosztotta hamis kábulat

Szavak fények, mámor lányok, lopott gyönyör
Rohanó csönd, egek álmok, ami gyötör
Sumák dumák butítanak, mint a világ
Keresed a szökött évek hangulatát

Érzés

Távoli ég, tőlem messze vagy.
Miért szomorú a felhők közt a Nap?
Mint egy kő, a szívem nehéz.
Miért keserít, ha messzire mész?

Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!

Lusta a szó, elfáradt talán.
Tiszta a hó a házak udvarán.
Nem sikerül már semmi sem,
Hogyha Te nem, ha nem vagy nekem!

Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!

Messze jársz, hol maradsz?
Nem hiszem, hogy megtagadsz!

Hidd el, úgy fáj az mi bánt!

Kihalt utcán lépkedek,
Szembe jön velem a félelem.
Ki mondja meg, hogy mit tegyek?
Miért fontos az életem?

Azt hiszem, lesz még elég helyem,
Érezzem: fontos az életem.

Ütött-kopott éjszakák,
Álmos-kormos tűzfalak.
Kellene egy jobb világ,
Ahol jól érzem magam.

Azt hiszem, lesz még elég helyem,
Érezzem: fontos az életem.

Szavam így lesz szabad,
Az arcom enyém marad,
Álarc nem kell énnekem!

Csak a szívem foglalt

Vitt az út, tűzött fentről rám a nap,
Járgányom száguldott az ég alatt.
Egyszer csak egy szőke lány intett nekem,
Fékeztem, és elgázolt az érzelem.

Jó kedvem egyre nőtt,
Ő azt súgta, épp csak erre járt.
Éreztem vártam őt,
S ővele éltem át az éjszakát.

Tovább nem bírtam, és messze vitt egy másik út,
De nem fogtam akkor ettől még gyanút.
Hirtelen egy újabb lány intett nekem,
És elgázolt, el egy újabb érzelem.

Jó kedvem egyre nőtt,
Ő azt súgta, épp csak erre járt.
Éreztem vártam őt,
S ővele éltem át az éjszakát.

Veled éltem át az éjszakát!

Úgy szeretném

Hogyha várni kell,
akkor várni nincs idő
Hogyha szólni kell,
senki sem elérhető

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Hogyha messze jár,
messze jár a gondolat
És ha szíve nincs,
annak hinni nem szabad

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Kérlek te segíts rajtam,
szeress úgy, ahogy földet a fény
Sorsod legyen sorsom,
úgy szeretném.

Hogyha messze jár,
messze jár a gondolat
És ha szíve nincs,
annak hinni nem szabad

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Kérlek te segíts rajtam,
szeress úgy, ahogy földet a fény
Sorsod legyen sorsom,
úgy szeretném.

úgy szeretném ...

Szabadon

Van hazám, ahogy másnak is van,
És talán vigyáz rám ez a táj.
Otthonom, széles utcák, terek,
Jól tudom, a szívem visszatalál.

Amikor egy koncert véget ér,
Amikor a jókedv szétfeszít,
Amikor egy fáradt éjszakán,
Keresem én, igen keresem az álmaim.

Elmegyek, utam messze szólít,
A semmiért nem fizet a világ.
De visszahív, minden visszaszólít,
Indulok, vár a régi táj.

Amikor egy koncert véget ér,
Amikor a jókedv szétfeszít,
Amikor egy fáradt éjszakán,
Keresem én, igen keresem…

Szeretek élni, szeretek én!
És soha se félni,
Szabad vagyok, bárhol ér az ébredés.

Nincs szerencséd

Csavaroghatsz, elkísér a szél,
Válladról zuhan a gond.
Aki másnak túl sokat beszél,
Ettől ő még nem bolond!

Boldogság ennyi jut neki,
A mámorát pénzért megveszi,
A sorsát égeti!

Hé, Te azt hiszed
Szánalom kell Neked!
Hé, Te azt hiszed
Szánalom kell Neked!

Nincs szerencséd, mégis hajszolod,
Régi hited elhagyott.
Aki hamis célokat remél,
Annak álma megkopott.

Boldogság ennyi jut neki,
A mámorát pénzért megveszi,
A sorsát égeti!

Hé, Te azt hiszed
Szánalom kell Neked!
Hé, Te azt hiszed
Szánalom kell Neked!

Monj egy mesét

Várj! Ezt kértem én.
Súgd, van még remény!
És ez a kérés, és a Te szavad a bíztatás.

Védd és féltsd a dalt!
Testeddel takard!
Mert ha vigyázol, így a Te békéd összetart.

Még minden sivár,
Mint a téli táj.
Fáznak a percek, és a Te szíved rám talál.

Szólj és csak Te légy!
Kérd azt amit én!
És velem álmodj, és amíg élek mondj mesét!