1993. Olcsó és ügyes
2005.03.28. 17:45
Intro, Tűz legyen bennünk, Dögunalom, Menekülhetsz, Menedék, Úgy szeretném, Kopott tűzfalaknál, Nekem nem kell más, Olcsó és ügyes, Titkom te légy, Rázd meg magad, Ha tudnám,
Tűz legyen bennünk
Amikor bánat ül ki az arcodon. Féktelen ragyogás - ez a fáradt megszokás. Amikor ködben ázik a két szemed Hajnali csillogás - ez a sápadt józanodás. Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés. Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.
Amikor hétköznap ül a szíveden S ontja szürke sugarát - ez a fáradt megszokás. Mikor gondok súlya a lelkeden, S egykedvű a világ - csupa hűvös lázadás. Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés. Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.
Tűz legyen bennünk még, amíg hűvösek az éjszakák. Tűz segíts úgy, mint rég, olyan jegesek az éjszakák.
Mikor gondok súlya a lelkeden, S egykedvű a világ - csupa hűvös lázadás. Itt vagyok kérdeznélek, de Te semmire nem felelsz. Neked mindig hétköznap a világ.
Tűz legyen bennünk még, amíg hűvösek az éjszakák. Tűz segíts úgy, mint rég, olyan jegesek az éjszakák.
Dögunalom
Ahová lépsz, amire vágysz, kósza évek tűnnek sorra el. Dögunalom, lusta a szó, lassan már egy nő sem érdekel.
Minden kínos, ami elhitethető, minden tilos, ami el nem érhető, járhat szemed sok bamba-bombanőn. Tompul eszed, ha a dögunalom mindig rádköszönt.
égek, csupa tűz a vérem, vedd észre végre! Miért kell, hogy az arcom égjen, miért kell még, mondd, hogy miért?
Menekülhetsz az éjszakába
Közönyös szürke éjjel, Talán egy furcsa álom, Ahogy a félhomályban rád talált.
úgy vártad a színpad előtt, Hogy végre hozzád szóljon, Könnyű pillantása vágyait szórta rád.
úgy kérted, úgy vártad. Szemed újra őt kívánta. Mindent elhittél. Mindent eldobtál.
Menekülhetsz az éjszakába, Felé hajt a vágy. Szemeid üres kirakatában, Egy idegen arc néz vissza rád.
Közönyös furcsa éjjel, Az egész egy szürke álom. Tükröd nem hazug, Te változtál csak át.
Az első ébredés Az első józan érzés. Kiégett testeden még újra rezdül a vágy.
Menekülhetsz az éjszakába, Felé hajt a vágy. Szemeid üres kirakatában, Egy idegen arc néz vissza rád.
Menedék
Korán reggel fáradtan keltem, Mert ébresztett a rádió. rég megszokott unalom. Az asztali lámpa fénye meleget áraszt és csöndben átkarol Ölelésedre vágyom!
Hiányod lassan múlik, Megszökik az álom. Miért nem sikerült újra rádtalálnom?
Őrültség, vagy valami rossz emlék, az mi idebent úgy keserít. Karom tárva, sietek hozzád én úgy kellene új menedék! Üzenek, a szívem csak választ vár eltűnt az a régi varázs Karom tárva, sietek hozzád én úgy kellene új menedék!
Lassan lépkedek hajnali csendben, Eső mossa az utcát, egy új dimenzió! Egy másik világ képe szemem előtt már elhalványul Menedékedre vágyom!
Lassan múlik az álom Hagyd, hogy valóra váljon! érzem, sikerült újra rádtalálnom!
Őrültség, vagy valami rossz emlék, az mi idebent úgy keserít. Karom tárva, sietek hozzád én úgy kellene új menedék! Üzenek, a szívem csak választ vár eltűnt az a régi varázs Karom tárva, sietek hozzád én úgy kellene új menedék!
Úgy szerettem
Valaha még nem is oly régen. Amikor a semminek éltem. Egy napon-buliba hívott egy jó haverom.
Amikor épp odaértem. Amikor még körül se néztem. Egy nő figyelt-jaj- és tudtam,hogy őt akarom!
Sétáltunk aznap este még, és jött egy kósza szél, Az karolt belénk.
úgy szerettem, ahogy csak bírtam én őt kerestem, hívtam én. úgy kívántam, ahogy a teste kért, úgy szerettem, hívtam én.
Ha vele buliba járok. Tudom jól nézik a srácok, őt, irigyek rám, mert a lány csak az enyém.
Szeretem, ilyen az élet Istenem, vele szívesen élek Jó, ahogyan vár, szeme tűz, csupa fény.
Sétáltunk aznap este még, és jött egy kósza szél, Az karolt belénk.
úgy szerettem, ahogy csak bírtam én őt kerestem, hívtam én. úgy kívántam, ahogy a teste kért, úgy szerettem, hívtam én.
Kopott tűzfalaknál
Kopott tűzfalaknál vár egy csapat rád, Ahol az éjszakában soha senki sem jár. sötét város széli házak udvarán. Rágyújt az egyik, és a másik keze kínál.
Mintha angyalok közt szállnál, lebeg az ég. Megint új adag kell szívod sosem elég.
Várunk vissza, hívunk, újra élj. Féltünk téged, kérünk, hogy visszatérj. Várunk újra, gyilkos szenvedély. Holnap késő, nem lesz már több esély.
Túl a város szélén, minden egész más, Olyan hely, ahol átfordul a világ. Poros álok között kóborolsz tovább, Drogos csöndben nem mond érted senki imát.
Várunk vissza, hívunk, újra élj. Féltünk téged, kérünk, hogy visszatérj. Várunk újra, gyilkos szenvedély. Holnap késő, nem lesz már több esély.
Nekem nem kell más
Addig élek, míg a szerelem Láncaival fogvatart. Menekülni nem is akarok Rohanok a vérem hajt. Lánggal éget engem el az éj, Ameddig az óra szól Nekem elég, ha felkeres a vágy S tüzével ostromol. Várj, gyere jöjj felém., Ha átölelsz, nekem éppen elég.
Nekem nem kell más Szeress egy éjjelen át! Nekem nem kell más Csókoljon forrón a szád Nekem nem kell más Ne kínozd testem tovább! Nekem nem kell más Ha nem jövök akkor is várj!
Vágyak nélkül üres a világ Szavaiddal ébressz fel. Szólj, ha érzed, ha megremeg a test Semmi más nem érdekel Várj, gyere jöjj felém., Ha átölelsz, nekem éppen elég.
Nekem nem kell más Szeress egy éjjelen át! Nekem nem kell más Csókoljon forrón a szád Nekem nem kell más Ne kínozd testem tovább! Nekem nem kell más Ha nem jövök akkor is várj!
Olcsó és ügyes
Ahogy a szemed rám nevet a címlapon. Ahogy a tested, üres félhomályban rám hajol. Jó nekem, olcsó és ügyes a lány, a címlapot mégsem ölelhetem át.
Hívlak, gyere hívlak. A képed nem elég már énnekem. Kérlek, úgy kérlek, Ma éjjel öleljen a két kezem.
Ahogy ott vársz, olcsó kegyeidet árulod, Nem tudom miért, ócska álmaimat felkavarod.
Jó nekem, olcsó és ügyes a lány, a címlapot mégsem ölelhetem át.
Hívlak, gyere hívlak. A képed nem elég már énnekem. Kérlek, úgy kérlek, Ma éjjel öleljen a két kezem.
Titkom Te légy
Elhagytál hirtelen, gonosz álom ez csupán? Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán. évek tűntek el, tudom más lett az életem. Csókod még érzi a szám, szeretlek hozzád szól énekem.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden, mi jó volt, s vidám. Nem volt oly rég, talán eljössz majd, várom, hogy visszatalálj.
Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz. Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán. Itthagytál védtelen, magányos így lett az életem. Mondd, hogy mit tehetnék. Kívánom szép legyen életed.
Titkom Te légy, talán nem múlt el minden, mi jó volt, s vidám. Nem volt oly rég, talán eljössz majd, várom, hogy visszatalálj.
Rázd meg magad
Régi vágy, hogy jól éljek, de ehhez ölni, csalni kéne. Nem visz rá a lelkiismeretem De azért néha tudod kéne! Szánakozva nézek rád, Közben szavadból hazug szólam száll!
Álruhád az új világ Közben törekedsz, loholsz a csúcsra! Régi múltad, patyolattiszta láng, Na gyerünk próbáld csak meg újra! Szánakozva nézek rád, De közben ordításra nyílik szám!
Úgy hazudj, hogy elhiggyem, úgy égesd magad. A szemembe mondd, hogy vétkeztem, na gyerünk, na gyerünk rázd meg magad!
Ha tudnám...
Ha tudnám, hogy miért van így miért rossz a jó? Mitől lesz a csúnya szép a zajból hogy lesz szó?
Ha tudnám, hogy miért kemény miért kemény a kő? Ha tudnám. hogy miért siet felénk úgy a jövő?
Talán egyszer megtudom, hogy mit titkolnak a fák! Egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság!
Ha tudnám, hogy miért vakít, miért vakít a fény? Mire jó a vaksötét?
bárcsak megérteném!
Ha tudnám, hogy sok folyó, miért dönt le gátakat? Mert annyi mindent szeretnék, ami jó, de nem szabad.
Talán egyszer megtudom, hogy mit titkolnak a fák! Egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság!
|