|
1990. Válogatás 1988-1990.
2005.03.28. 17:38
 Ragadozók, Egyedül, Egy szó kell, Vándor, Kisfiú, Ellopott ünnepek, Te légy fény, Rossz fiúk, Virágdal, Szemedben a csillagok, Miért jó, ami nem jó, Keress meg álom, Itthon vagy otthon, Szabadság madár, Megváltás nélkül, Lázadó lelkiismeret, Álmaim asszonya, Csenddel üzenek,
Ragadozók
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
Fekete naplemente,
tested az este benne.
Madarak árnya reppen,
tudod, hogy érted jöttem,
repülj ma énvelem!
A sötét mélybe bújok,
fekete éjbe hullok.
Marad a föld alattam,
meztelen karmaimban
meztelen madár.
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
Fekete tűzben űzlek,
lebegünk egybefűzve!
Hiába int a hajnal,
vágyom, ha csendesül majd
újra indulunk!
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
Egyedül
Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány győz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.
Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
s bennem nincs aki rendet teremt!
és félek, a magány győz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.
Egy szó kell!
Egy szó kell csupán,
egy szó, mellyel hívtok,
közétek lépnék,
mert nem várhatok,
Kell bíztatás!
Egy szó, nincs talán,
egy szó, mellyel kértek.
Szeretnék élni,
mert ember vagyok,
ki gyakran hibás.
Holnap már nem lehet,
talán késő lesz majd!
Egy szó csodát tehet,
a jó szó életben tart!
A szó, ami kell,
a szó, mellyel hívtok:
gyere bátran, mert itt a helyed,
jó ez a csend!
Ha bánt valaki,
ha bántottak tegnap,
hajszolt a lelked,
itt megteheted,
hogy megpihenj!
Holnap már nem lehet,
talán késő lesz majd!
Egy szó csodát tehet,
a jó szó életben tart
Vándor
Élete valahol véget ér,
a szíve már nem dobog.
Fekete föld mélyén
örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt,
nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott,
magányosan kóborolt,
senkije se volt, semmije se volt,
csak az élete.
Vén szemét lehunyva élete megszakadt,
nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét,arról mesélek, hogyan élt.
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, SZERETETET!
Szülei eldobták, nem törődtek vele, nem maradt semmije, csak az élete.
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a
gyermekkora, ott volt az otthona és mégis vidáman élt, szívébe zárta a
nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek.
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett,
útra kelhet a végtelenbe,
ezt álmodta, erre ébredt,
évek óta csak ezt remélte.
Amerre járt, megszerették,
és ha néha megkérdezték,
hogy honnan indult, s mi a célja,
ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte,
csak a világ érdekelte,
hosszú haját fújja a szél,
ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre,
hosszú út áll már mögötte,
de nem néz hátra, megy előre
jókedvűen énekelve:
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Nem kell a csillogás,
nem kell a ragyogás,
nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy,
nem kell a céltalan cél!
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el,
csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég,
de hívja már az örök pihenés.
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Kisfiú
Új élet indul, felsír a gyerek.
Hangja dal-csoda,
várja otthona:
utcák, terek.
Megnő és felnőtt lesz,
élni tanul.
Minden mozdulat
mást és mást mutat,
így boldogul.
Kisfiú, tiszta arcodon félelem:
miért van?- nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét?
Azt a szép, százszor száz csodát,
amiben csak békét találsz,
Mai mesénk rég nem igazi már!
Túl már az iskolán nincs tananyag.
Mégis tudni kell,
miért kérdezel
s mit nem szabad.
Szólj, hogyha kell, és nagyon figyelj,
nyisd ki jól szemed,
nyújtsd ki két kezed,
kérdezz, s felelj!
Kisfiú, tiszta arcodon félelem:
miért van?- nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét?
Azt a szép, százszor száz csodát,
amiben csak békét találsz,
Mai mesénk rég nem igazi már!
Ellopott ünnepek
Mondd, miért lehet,
hogy vesznek az ünnepek,
hogy gyenge a szó,
s oly kevés az emberi tett!
áldott a nap,
és áldott az éj.
ébred a reggel,
ébred a csend, a hajnali fény.
Kócos a szél,
és fáradt az ész.
A zászlók helyén,
a hitünk helyén sötét a fény!
Szótlan szemek,
és rossz közhelyek…
Más a világ,
és új ünnepet alkot a képzelet!
Nem tudhatod,
hogy ki vette el?
Mondd ki lopta el
tőled és tőlem?
Még kit érdekel,
hogy ki vitte el?
hogy ki lopta el
tőled és tőlem?
Te légy fény!
Felnőttem, bölcsebb vagyok én,
nélküled gazdag lettem, mégis szegény.
Te légy fény, sugárként ölelj át,
távol vagy tőlem, de szemed örökké lát!
Hidd el anyám,
amíg élsz, nem bánthat más,
a rossztól féltesz, jól tudom!
S érzem azt: kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!
Gondjaid fájnak nekem,
hitem kísérje hosszú éltedet!
Mindig kérsz, melletted legyek,
hiszen míg élsz, féltésed szeret!
Hidd el anyám,
amíg élsz, nem bánthat más,
a rossztól féltesz, jól tudom!
S érzem azt: kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!
Hidd el anyám, kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!
Mikor hangod hallhatom!
Rossz fiúk
Sötét éjben, csak a fény álmos,
kárhozottak között érzem magam.
Jönnek felém némán az árnyak,
a félelemtől eláll szavam.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.
Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.
Virágszázadból dal a XXI.
Kellettem,
fáj, de leszakít.
nem kérlelt,
csak hazavitt.
Bántott hó, a jégeső,
kínzott nyár, vagy télidő:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
Új világ:
súgta a szád,
s testemet
drót fonja át!
Bántott hó, a jégeső,
kínzott nyár, vagy télidő:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
Kell remény,
de nincs kegyelem!
Hervad már
zöld levelem
Bántott hó, a jégeső,
kínzott nyár, vagy télidő:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
szemedben a csillagok
Ne azt kérdezd tőlem,
hogy melyik csillagjegyben,
vagy melyik áldott évben,
hogy hiszek-e a jelben!
Nem ez számít, higgy nekem!
Ne kérdezd meg rólam
a jós varázsgömbjét,
ne kutasd fel értem
az álmaid mélyét!
Egész máshol keressél!
Szemedben égnek a csillagok,
távolba nézel, de én itt vagyok.
most engem ölelj át, ne az éjszakát,
vedd észre végre már,
hogy szeretlek, s találj rám!
Tenyeremben nézed
az élet vonalát,
ahelyett, hogy végre
megszorítanád,
s arcodat ráhajtanád.
Szemedben égnek a csillagok,
távolba nézel, de én itt vagyok.
most engem ölelj át, ne az éjszakát,
vedd észre végre már,
hogy szeretlek, s találj rám!
Miért jó, ami nem jó?
Nagy szöveg, sok csalás
volt már eddig is.
Nincs, ki biztosra megy,
s nincs, aki ebbe' hisz.
Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj
Álruhát nem vehetsz,
nincs annyi maszk.
álruhát nem vehetsz,
mutasd meg arcodat!
Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj
Mért jó, ami nem jó?
Ez van, semmi több.
Ha bárhol, bármit ígérnek:
én nem hiszek, s nem tűrök!
Keress meg, álom!
Tudom, minden messze van,
amit várok.
Az is sűrű ködbe vész,
amit látok!
Miért kell várni, amikor nem vár senki sem?
Amíg el nem érheted,
amit képzelsz.
Amíg nem hisznek neked,
pedig érvelsz.
Fogadj el végleg, maradj meg nékem!
Keress meg, álom,
találj meg ébredés!
Vezess, ha kérem,
mutasd, hogy merre mész!
Amíg el nem ér a fény, gyere, félek,
amíg megtalállak én, gyere, féltlek.
fogadj el végleg, maradj meg nékem!
Keress meg, álom,
találj meg ébredés!
Vezess, ha kérem,
mutasd, hogy merre mész!
Itthon vagy otthon
Itt élj, vagy bárhol:
lényeg, hogy otthonra lelj!
így élj, vagy bárhogy,
a szíved magyar legyen!
Távol, de mégis közel
sírhatsz, van miért
Távol, de mégis közel,
emlékeid kísértenek!
Nézz ránk, légy bátor,
tudd, hogy nem vagy magad!
Más lesz, meglátod,
ha bátorság kézen ragad.
Miért félsz, szabadon élsz,
itthon vagy otthon.
Miért félsz, szabadon élsz,
nálunk vagy otthon.
Nézz ránk, légy bátor,
tudd, hogy nem vagy magad!
Más lesz, meglátod,
ha bátorság kézen ragad.
Távol, de mégis közel
sírhatsz, van miért
Távol, de mégis közel,
emlékeid kísértenek!
Miért félsz, szabadon élsz,
itthon vagy otthon.
Miért félsz, szabadon élsz,
nálunk vagy otthon.
Szabadság-madár
Tisztul az ég,
ledőlt egy bálvány megint!
A felhők alatt:
a Szabadság-madár kering.
Nincs,
ki lelkesen nem ujjong fel.
nincs,
kit a szabadság nem érdekel!
Esti sötét,
de ébred a nép!
fény gyullad,
hogy láthasd az ég peremét.
Sok volt a kín,
ezernyi véráldozat.
Európánk,
gyűlöld a zsarnokokat!
Még:
az életet félteni kell,
Talán:
a jó szóra jó szó felel.
Nincs, aki vár,
törnek eléd,
Hangzavar ez még,
bábeli - szörnyű a kép!
Földünk, tartsd meg a néped,
Nap melegével védd!
Mind, aki él:
újra remél,
küldj már vértelen éjt!
Megváltás nélkül
Ahogy mások élnek,
nekem nem lehet jó.
Amíg mások félnek,
engem se győz meg a szó.
Ahogy mások hisznek,
én úgy nem hiszek rég.
Ahogy mások szólnak,
abból már azt hiszem éppen elég!
Sokan furcsán néznek,
de nálam tiszta a kép.
Mások rám beszélnek,
s ez nekik bőven elég.
Amit mások hisznek,
én már nem hiszem rég!
Amit mások szólnak,
abból már azt hiszem éppen elég!
Harcolhatok én bármiért
megváltás nélkül!
Megváltónk helyett,
igazam majd
nekem lesz végül!
Lázadó lelkiismeret
Lázad a lelkiismeret,
ne félj, ha nem hisznek neked.
Felemelt kezek, megriadt szemek.
Rádtör a félelem, vigyázz, mert eltemet!
Ne várj, ha senki nincs veled,
ne félj, ha ijeszt a képzelet!
Hideg éjjelen,
mért van melegem?
Mért fáj a szó, ha mondani szeretem?
Kint a sorsom,
bent a kín,
érzem én!
Ne kérj, ha nem adnak neked,
ne hagyd, ha támadnak emberek!
Ködös ég alatt,
ne légy áldozat!
Hited csak a szív, mert szeretni még szabad!
bent a kín,
érzem én!
Álmaim asszonya
Lassan a vágyak az égig érnek,
kifakult régi képet nézek.
Elkopok lassan én is,
mint egy árva kő!
rád várni nincs már több idő!
Ha nem jössz, lecseréllek téged,
meglátod, új nő után nézek!
A vágyak vele érnek az égig, nem veled,
ő veszi át a szereped.
Régi asszony - megölted a vágyaim,
régi asszony - hallod az átkaim?
régi asszony - nem álmaim asszonya,
nem lesz többé otthona.
A vágyak újra az égig érnek,
én egy újabb képet nézek.
Rajta álmaimnak újabb asszonya,
ágyam lesz az otthona.
Régi asszony - nem szánom sorsodat,
régi asszony - hát nézheted magad,
régi asszony - nem álmaim asszonya,
az újnak van már otthona!
Régi asszony - kikaptad sorsodat,
régi asszony - hát nézheted magad,
régi asszony - nem álmaim asszonya,
az újnak van már otthona!
Csenddel üzenek
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
és szótlan mondhatom el néked,
hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
elvezet majd hozzád, kedves,
és örökké így marad.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
