Amikor bánat ül ki az arcodon.
Féktelen ragyogás - ez a fáradt megszokás.
Amikor ködben ázik a két szemed
Hajnali csillogás - ez a sápadt józanodás.
Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés.
Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.

Amikor hétköznap ül a szíveden
S ontja szürke sugarát - ez a fáradt megszokás.
Mikor gondok súlya a lelkeden,
S egykedvű a világ - csupa hűvös lázadás.
Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés.
Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.

Tűz legyen bennünk még,
amíg hűvösek az éjszakák.
Tűz segíts úgy, mint rég,
olyan jegesek az éjszakák.

Mikor gondok súlya a lelkeden,
S egykedvű a világ - csupa hűvös lázadás.
Itt vagyok kérdeznélek, de Te semmire nem felelsz.
Neked mindig hétköznap a világ.

Tűz legyen bennünk még,
amíg hűvösek az éjszakák.
Tűz segíts úgy, mint rég,
olyan jegesek az éjszakák.

Dögunalom

Minden kínos, ami elhitethető,
minden tilos, ami el nem érhető,
járhat szemed sok bamba-bombanőn.
Tompul eszed, ha a dögunalom mindig rádköszönt.

égek, csupa tűz a vérem, vedd észre végre!
Miért kell, hogy az arcom égjen,
miért kell még,
mondd, hogy miért?

Menekülhetsz az éjszakába

Közönyös szürke éjjel,
Talán egy furcsa álom,
Ahogy a félhomályban rád talált.

úgy vártad a színpad előtt,
Hogy végre hozzád szóljon,
Könnyű pillantása vágyait szórta rád.

úgy kérted, úgy vártad.
Szemed újra őt kívánta.
Mindent elhittél.
Mindent eldobtál.

Menekülhetsz az éjszakába,
Felé hajt a vágy.
Szemeid üres kirakatában,
Egy idegen arc néz vissza rád.

Közönyös furcsa éjjel,
Az egész egy szürke álom.
Tükröd nem hazug,
Te változtál csak át.

Az első ébredés
Az első józan érzés.
Kiégett testeden még újra rezdül a vágy.

Menekülhetsz az éjszakába,
Felé hajt a vágy.
Szemeid üres kirakatában,
Egy idegen arc néz vissza rád.

Menedék

Korán reggel fáradtan keltem,
Mert ébresztett a rádió.
rég megszokott unalom.
Az asztali lámpa fénye 
meleget áraszt és csöndben átkarol
Ölelésedre vágyom!

Hiányod lassan múlik,
Megszökik az álom.
Miért nem sikerült újra rádtalálnom?

Őrültség, vagy valami rossz emlék,
az mi idebent úgy keserít.
Karom tárva, sietek hozzád én
úgy kellene új menedék!
Üzenek, a szívem csak választ vár
eltűnt az a régi varázs
Karom tárva, sietek hozzád én
úgy kellene új menedék!

Lassan lépkedek hajnali csendben,
Eső mossa az utcát, 
egy új dimenzió!
Egy másik világ képe
szemem előtt már elhalványul
Menedékedre vágyom!

Lassan múlik az álom
Hagyd, hogy valóra váljon!
érzem, sikerült újra rádtalálnom!

Őrültség, vagy valami rossz emlék,
az mi idebent úgy keserít.
Karom tárva, sietek hozzád én
úgy kellene új menedék!
Üzenek, a szívem csak választ vár
eltűnt az a régi varázs
Karom tárva, sietek hozzád én
úgy kellene új menedék!

Úgy szerettem

Valaha még nem is oly régen.
Amikor a semminek éltem.
Egy napon-buliba hívott egy jó haverom.

Amikor épp odaértem.
Amikor még körül se néztem.
Egy nő figyelt-jaj- és tudtam,hogy őt akarom!

Sétáltunk aznap este még, és jött egy kósza szél,
Az karolt belénk.

úgy szerettem, ahogy csak bírtam én
őt kerestem, hívtam én.
úgy kívántam, ahogy a teste kért,
úgy szerettem, hívtam én.

Ha vele buliba járok.
Tudom jól nézik a srácok,
őt, irigyek rám, mert a lány csak az enyém.

Szeretem, ilyen az élet
Istenem, vele szívesen élek
Jó, ahogyan vár, szeme tűz, csupa fény.

Sétáltunk aznap este még, és jött egy kósza szél,
Az karolt belénk.

úgy szerettem, ahogy csak bírtam én
őt kerestem, hívtam én.
úgy kívántam, ahogy a teste kért,
úgy szerettem, hívtam én.

Kopott tűzfalaknál

Kopott tűzfalaknál vár egy csapat rád,
Ahol az éjszakában soha senki sem jár.
sötét város széli házak udvarán.
Rágyújt az egyik, és a másik keze kínál.

Mintha angyalok közt szállnál, lebeg az ég.
Megint új adag kell szívod sosem elég.

Várunk vissza, hívunk, újra élj.
Féltünk téged, kérünk, hogy visszatérj.
Várunk újra, gyilkos szenvedély.
Holnap késő, nem lesz már több esély.

Túl a város szélén, minden egész más,
Olyan hely, ahol átfordul a világ.
Poros álok között kóborolsz tovább,
Drogos csöndben nem mond érted senki imát.

Várunk vissza, hívunk, újra élj.
Féltünk téged, kérünk, hogy visszatérj.
Várunk újra, gyilkos szenvedély.
Holnap késő, nem lesz már több esély.

Nekem nem kell más

Addig élek, míg a szerelem
Láncaival fogvatart.
Menekülni nem is akarok
Rohanok a vérem hajt.
Lánggal éget engem el az éj,
Ameddig az óra szól
Nekem elég, ha felkeres a vágy
S tüzével ostromol.
Várj, gyere jöjj felém.,
Ha átölelsz, nekem éppen elég.

Nekem nem kell más 
Szeress egy éjjelen át!
Nekem nem kell más 
Csókoljon forrón a szád
Nekem nem kell más
Ne kínozd testem tovább!
Nekem nem kell más 
Ha nem jövök akkor is várj!

Vágyak nélkül üres a világ
Szavaiddal ébressz fel.
Szólj, ha érzed, ha megremeg a test
Semmi más nem érdekel
Várj, gyere jöjj felém.,
Ha átölelsz, nekem éppen elég.

Nekem nem kell más 
Szeress egy éjjelen át!
Nekem nem kell más 
Csókoljon forrón a szád
Nekem nem kell más 
Ne kínozd testem tovább!
Nekem nem kell más 
Ha nem jövök akkor is várj!

Olcsó és ügyes

Hívlak, gyere hívlak.
A képed nem elég már énnekem.
Kérlek, úgy kérlek,
Ma éjjel öleljen a két kezem.

Ahogy ott vársz, olcsó kegyeidet árulod,
Nem tudom miért, ócska álmaimat felkavarod.

Jó nekem, olcsó és ügyes a lány,
a címlapot mégsem ölelhetem át.

Hívlak, gyere hívlak.
A képed nem elég már énnekem.
Kérlek, úgy kérlek,
Ma éjjel öleljen a két kezem.

Titkom Te légy

Elhagytál hirtelen, gonosz álom ez csupán?
Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán.
évek tűntek el,
tudom más lett az életem.
Csókod még érzi a szám,
szeretlek hozzád szól énekem.

Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj.

Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz.
Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán.
Itthagytál védtelen,
magányos így lett az életem.
Mondd, hogy mit tehetnék.
Kívánom szép legyen életed.

Titkom Te légy, talán nem múlt el minden,
mi jó volt, s vidám.
Nem volt oly rég, talán eljössz majd,
várom, hogy visszatalálj.

Régi vágy, hogy jól éljek,
de ehhez ölni, csalni kéne.
Nem visz rá a lelkiismeretem
De azért néha tudod kéne!
Szánakozva nézek rád,
Közben szavadból hazug szólam száll!

Álruhád az új világ
Közben törekedsz, loholsz a csúcsra!
Régi múltad, patyolattiszta láng,
Na gyerünk próbáld csak meg újra!
Szánakozva nézek rád,
De közben ordításra nyílik szám!

Úgy hazudj, hogy elhiggyem,
úgy égesd magad.
A szemembe mondd, hogy vétkeztem,
na gyerünk, na gyerünk rázd meg magad!

Ha tudnám...

Ha tudnám, hogy miért van így
miért rossz a jó?
Mitől lesz a csúnya szép
a zajból hogy lesz szó?

Ha tudnám, hogy miért kemény
miért kemény a kő?
Ha tudnám.
hogy miért siet felénk úgy a jövő?

Talán egyszer megtudom,
hogy mit titkolnak a fák!
Egyszer el is mondhatom,
hogy hol van a valóság!

Ha tudnám, hogy miért vakít,
miért vakít a fény?
Mire jó a vaksötét?

bárcsak megérteném!

Ha tudnám, hogy sok folyó,
miért dönt le gátakat?
Mert annyi mindent szeretnék,
ami jó, de nem szabad.

Talán egyszer megtudom,
hogy mit titkolnak a fák!
Egyszer el is mondhatom,
hogy hol van a valóság!