Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Ahogy futok a sorsom után,
ahogy vágyom egy megértő kézre,
a lét peremén nincs, aki vár!

Nem hiányzom senkinek én,
úgy örülnék családnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott világ!

Nem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!

Látod, mennyire félek,
elégtek az álmok!

újra egy csavargó szél visz tovább.

Rossz lányok

Gyönyörű lányok,
osonnak, mint az álmok.
Micsoda fények,
lobogva meddig égnek?

Segít az ital, a pénz,
a csillag-mosolyú éjjel.

De keserű a száj,
valami jó nagyon, mégis úgy fáj.
Vár egy újabb szó:
gyere a jó meleg ágy úgy vár!

Gyönyörű lányok,
ha pénz kell, nem vitáztok.
Micsoda mámor,
felébred önmagától.

Szemedben üres a láng,
kialszik, ahogy a lélek.

De keserű a száj,
valami jó nagyon, mégis úgy fáj.
Vár egy újabb szó:
gyere a jó meleg ágy úgy vár

Nincsenek csodák

50- 60- és 70-es évek,
ne legyen lényeg, ez volt a lényeg!
Múlik minden végre talán,
de kinek kell újabb talány?

Jó soha nem lesz már,
jöjjenek új csodák!
Mondd, mi lesz velünk,
ha maholnap minden leáll!

Szép sorjában leállnak a gyárak,
emelkednek a boltban az árak!
Szökik egyre fel a vérnyomás,
de kiutat még sem találsz!

Jó soha nem lesz már,
jöjjenek új csodák!
Mondd, mi lesz velünk,
ha maholnap minden leáll!

50- 60- és 70-es évek,
ne legyen lényeg, ez volt a lényeg!
Múlik minden végre talán,
de kinek kell újabb talány?

Jó soha nem lesz már,
jöjjenek új csodák!
Mondd, mi lesz velünk,
ha maholnap minden leáll!

Hiányzol

Bíztasson hangod, mert szeretlek én,
hidd el, mindig téged vártalak.

Hiányzol nékem, mint földnek a fény,
gyere oly közel, hogy lássalak.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!

Nem kell

Bármerre lépsz, bárhova érsz,
a végtelen megtalál!
Közel a szó, de távol a jó,
nincs, aki visszavár!

Féltelek, amíg félthetlek téged,
szózatok, álszent nappalok égnek.
Szánalom, könnyű irgalom nem kell,
árulás, világpusztulás nem kell!
álmokat vársz, de nem tudod,
miért nem jó, ami szép.

Bármerre lépsz, bárhova érsz,
a végtelen megtalál!
Közel a szó, de távol a jó,
nincs, aki visszavár!

Nem kell a vétek, gyenge a lélek,
fárad a lázadás!
Nem kell a játék, ha nem jó a szándék,
nem kell több árulás!
álmokat vársz, de nem tudod,
miért nem jó, ami szép!

Bármerre lépsz, bárhova érsz,
a végtelen megtalál!
Közel a szó, de távol a jó,
nincs, aki visszavár!

Talpig hűtlenül

Nem is én vagyok mindig a hűtlen.
Nem is én vagyok az, aki gyakran átver téged.
Nem is én leszek mindig a vesztes.
Igen, én leszek az, aki holnap elmegy tőled!

Egyedül létem súlyát cipelem én.
Miért vagy talpig hűtlen, ez keserű tény!

Mondd, miért kell,
mondd minek ennyi csalás?
Mondd, miért kell,
mondd minek, a semmi felé rohanás?

Te is láthatod, kínoz a sorsom.
Mégis tudhatod, nincs, ami visszatartson engem.
Te is jól tudod, mennyi a gondom
De mégsem hiszed, ahogy tiszta szívvel kérlek!

Egyedül létem súlyát cipelem én.
Miért vagy talpig hűtlen, ez keserű tény!

Mondd, miért kell,
mondd minek ennyi csalás?
Mondd, miért kell,
mondd minek, a semmi felé rohanás?

Új nemzedék

Amikor, beszól majd a fiam,
és bennem semmi tűz nem lángol,éget.
Amikor őszül már a hajam,
és gyakran fárad el a túl gyors élet.

Szomorú, de bezárul bennem a kör,
csend vesz körül, béklyója kínoz, gyötör!
érzem ez a zuhanás, minden messzire száll,
így van, így van ez rendben talán!

Amikor megáll majd az eszem,
nem értem, mért ülök, bár lábam lépne.
Amikor nem jön senki velem,
úgy érzem, nincs tovább, az útnak vége!

Szomorú, de bezárul bennem a kör,
csend vesz körül, béklyója kínoz, gyötör!
érzem ez a zuhanás, minden messzire száll,
így van, így van ez rendben talán!

Itt vagy már előttünk járj,
új nemzedék, ó-ó-ó-ó!
Felnőttél, nyomomban járj,
ne állj meg új nemzedék!

Nap nap után

Bűn, csupa vétek,
mind, ami körbezár,
nincs, ami kellene úgy igazán.

Hozz igaz álmot,
kell, aki megbocsájt,
kell, aki tudja a holnaputánt!

Most, ahol élek,
vár az üres magány,
úgy siet életem nap nap után.

Mert volt, ami volt és lesz ami lesz.
Meddig sújt a vád?
Miért csak én lennék hibás?
Tudom, nem volt senki velem.
Hitem kevés, és riaszt a félelem.
Olyan szegény, ez a túl gazdag világ!

Nem kell, hogy újrakezdd

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy.

újra hallanám, az éj szavát,
álmodom, nélküled.
Elsimulnak, a fellegek,
gyűlölöm, hogy újra itt lehet.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Gyötrelem, ha átölelsz,
hamis könnyek az arcomon.
Kínzó bűntudat, ha búcsúzol,
félelem, hogy újra vállalom.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy.

újra hallanám, az éj szavát,
álmodom, nélküled.
Elsimulnak, a fellegek,
gyűlölöm, hogy újra itt lehet.

Nem tudom, hogy miért kínoz,
ha a hajnal fénye vár!
De nincs erőm újra kezdeni
az éjszakát!

Halld meg nélkülem az éj szavát,
érezd hűtlenül az éjszakát!
Nekem édes kín ez a kapcsolat,
néha átkarol, vagy cserbenhagy.

Céltáblák nélkül

Végtelen éjszakák, némaság.
Célfotók nélkül,céltáblák között.

Kőbe zárt évek közt éltem én.
Most egy új remény hozzám költözött!

Vége már, hamis álmok,
most végleg szűnjetek!
élni szép, élünk még!

Színtelen nappalok vártak ránk.
Céltáblák nélkül jobb lett volna tán!

Eldobott álmaink hangja szól.
újságok írták, hogy az volt jó világ!

Cél kell, táblák nem!
Mondd, hogy így legyen!
Istenem, adj hitet nekem!

Lesz-e cél, vagy nem?
Tudd meg, kérdezem!
Istenem, nem kell félelem!

Vége már, hamis álmok,
most végleg szűnjetek!
élni szép, élünk még!

Cél kell, táblák nem!
Mondd, hogy így legyen!
Istenem, adj hitet nekem!

Lesz-e cél, vagy nem?
Tudd meg, kérdezem!
Istenem, nem kell félelem!

Cél kell, táblák nem!