Egy szó kell csupán,
egy szó, mellyel hívtok,
közétek lépnék,
mert nem várhatok,
Kell bíztatás!

Egy szó, nincs talán,
egy szó, mellyel kértek.
Szeretnék élni,
mert ember vagyok,
ki gyakran hibás.

Holnap már nem lehet,
talán késő lesz majd!
Egy szó csodát tehet,
a jó szó életben tart!

A szó, ami kell,
a szó, mellyel hívtok:
gyere bátran, mert itt a helyed,
jó ez a csend!

Ha bánt valaki,
ha bántottak tegnap,
hajszolt a lelked,
itt megteheted,
hogy megpihenj!

Holnap már nem lehet,
talán késő lesz majd!
Egy szó csodát tehet,
a jó szó életben tart!

Megváltás nélkül

Ahogy mások élnek,
nekem nem lehet jó.
Amíg mások félnek,
engem se győz meg a szó.
Ahogy mások hisznek,
én úgy nem hiszek rég.
Ahogy mások szólnak,
abból már - azt hiszem - éppen elég!

Sokan furcsán néznek,
de nálam tiszta a kép.
Mások rám beszélnek,
s ez nekik bőven elég.
Amit mások hisznek,
én már nem hiszem rég!
Amit mások szólnak,
abból már - azt hiszem - éppen elég!

Harcolhatok én bármiért
megváltás nélkül!
Megváltónk helyett,
igazam majd
nekem lesz végül!

Rossz fiúk

Sötét éjben, csak a fény álmos,
kárhozottak között érzem magam.
Jönnek felém némán az árnyak,
a félelemtől eláll szavam.

Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?

Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.

Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.

Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.

Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?

Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.

Ellopott ünnepek

Mondd, miért lehet,
hogy vesznek az ünnepek,
hogy gyenge a szó,
s oly kevés az emberi tett!

áldott a nap,
és áldott az éj.
ébred a reggel,
ébred a csend, a hajnali fény.

Kócos a szél,
és fáradt az ész.
A zászlók helyén,
a hitünk helyén sötét a fény!

Szótlan szemek,
és rossz közhelyek…
Más a világ,
és új ünnepet alkot a képzelet!

Nem tudhatod,
hogy ki vette el?
Mondd ki lopta el
tőled és tőlem?

Még kit érdekel,
hogy ki vitte el?
hogy ki lopta el
tőled és tőlem?

Keress meg álom

Tudom, minden messze van,
amit várok.
Az is sűrű ködbe vész,
amit látok!
Miért kell várni, amikor nem vár senki sem?

Amíg el nem érheted,
amit képzelsz.
Amíg nem hisznek neked,
pedig érvelsz.
Fogadj el végleg, maradj meg nékem!

Keress meg, álom,
találj meg ébredés!
Vezess, ha kérem,
mutasd, hogy merre mész!

Amíg el nem ér a fény, gyere, félek,
amíg megtalállak én, gyere, féltlek.
fogadj el végleg, maradj meg nékem!

Keress meg, álom,
találj meg ébredés!
Vezess, ha kérem,
mutasd, hogy merre mész!

Volt otthonom

Volt otthonom, mitől távol élek én,
otthonom, amit úgy szerettem rég.
Fáj, amit el sem mondhatok,
lesz, miről titkot hallhatok.

Van jóbarát, ki nem felejtett még,
a régi fák, mint egy szép emlék!
Jó, hogy ezt el kell mondanom,
kérsz, neked erről szól dalom.

Nézd a házat, - ez mindig visszavár,
nézd a képet tovább!
Látod szép a táj?
A múltamhoz majd visszasegít,
mindig vár.

Szabadság-madár

Tisztul az ég,
ledőlt egy bálvány megint!
A felhők alatt:
a Szabadság-madár kering.
Nincs,
ki lelkesen nem ujjong fel.
nincs,
kit a szabadság nem érdekel!
Esti sötét,
de ébred a nép!
fény gyullad,
hogy láthasd az ég peremét.

Sok volt a kín,
ezernyi véráldozat.
Európánk,
gyűlöld a zsarnokokat!
Még:
az életet félteni kell,
Talán:
a jó szóra jó szó felel.
Nincs, aki vár,
törnek eléd,
Hangzavar ez még,
bábeli - szörnyű a kép!

Földünk, tartsd meg a néped,
Nap melegével védd!
Mind, aki él:
újra remél,
küldj már vértelen éjt!

Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
s bennem nincs aki rendet teremt!
és félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Könyörgés

Bármeddig élek,
bízom, s remélek:
hogy társam leszel nekem.
Hitem kér téged,
ments meg, ha kérlek,
örökké maradj velem!

Este, ha ránk talál a csend,
útra kél velünk az álom.
és ha együtt ébredünk:
szemedben az éjszakát látom.

Házam a házad,
ágyam az ágyad,
cinkosunk így lesz a vágy.
Szélben ha fázol,
esőtől ázol,
kabátom terítem rád.

Este, ha ránk talál a csend,
útra kél velünk az álom.
és ha együtt ébredünk:
szemedben az éjszakát látom.

Jó az, ha énrám nem haragszól,
s nézem arcod, mikor alszól.
Istenem, arra kérlek téged:
ne engedd elvenni őt tőlem,
tőlem,
ezt kérem,
úgy kérem,
tartsd meg őt nekem!

Házam a házad,
ágyam az ágyad,
ringass, és ébressz,
ha kell.

Tartsd meg őt nekem!

Lázadó lelkiismeret

Lázad a lelkiismeret,
ne félj, ha nem hisznek neked.
Felemelt kezek, megriadt szemek.
Rádtör a félelem, vigyázz, mert eltemet!

Ne várj, ha senki nincs veled,
ne félj, ha ijeszt a képzelet!
Hideg éjjelen,
mért van melegem?
Mért fáj a szó, ha mondani szeretem?

Kint a sorsom,
bent a kín,
érzem én!

Ne kérj, ha nem adnak neked,
ne hagyd, ha támadnak emberek!
Ködös ég alatt,
ne légy áldozat!
Hited csak a szív, mert szeretni még szabad!

Kint a sorsom,
bent a kín,
érzem én!

Nincs bocsánat

Nem vagyok én bűnös lélek
Keserít, hogy bűn a vétek
Nem fog rajtam semmi átok
Látod, rád is én vigyázok
Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés

Kell a jó, de kell a rossz is
Választanom kéne most is
Te vagy a jó vagy én a hűtlen
Hidd el én is sokat tűrtem
Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Kábulat

Elkábít ma már a tiszta szó,
nincs erőd,
lassan minden drogra váltható
Az égre bámulsz eltaszít a föld,
nincs veled,
érzed, elszökött az életed

Hamis álmok között alszol el,
ha útra kelsz,
megoldásra magad nem találsz
Ha életedről egyszer számot adsz,
nincs szavad,
kifosztotta hamis kábulat

Szavak fények, mámor lányok, lopott gyönyör
Rohanó csönd, egek álmok, ami gyötör
Sumák dumák butítanak, mint a világ
Keresed a szökött évek hangulatát

Úgy szeretném

Hogyha várni kell,
akkor várni nincs idő
Hogyha szólni kell,
senki sem elérhető

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Hogyha messze jár,
messze jár a gondolat
És ha szíve nincs,
annak hinni nem szabad

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Kérlek te segíts rajtam,
szeress úgy, ahogy földet a fény
Sorsod legyen sorsom,
úgy szeretném.

Hogyha messze jár,
messze jár a gondolat
És ha szíve nincs,
annak hinni nem szabad

Miért nincs hite a szónak?
Miért nincs az ami kell?
Miért nem hiszel a jónak?
Erre senki nem felel.

Kérlek te segíts rajtam,
szeress úgy, ahogy földet a fény
Sorsod legyen sorsom,
úgy szeretném.

úgy szeretném ...