Új élet indul, felsír a gyerek,
Hangja dal, csuda, várja otthona, utcák, terek,
Megnő és felnőtt lesz, élni tanul.
Minden mozdulat mást és mást mutat, így boldogul,
R. Kisfiú, tiszta arcodon félelem miért van, nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét, azt a szép százszor száz csodát,
Amiben csak békét találsz, a mi mesénk rég nem igazi már.
Túl már az iskolán nincs tananyag,
Mégis tudni kell, miért kérdezel s mit nem szabad.
Szólj, hogyha kell, és nagyon figyelj!
Nyisd ki jól szemed, nyújtsd ki két kezed, kérdezz s felelj!
Lord : Mesedal
A meséknek vége már:
egy sárkány sem él.
Egy fejjel hétfejű
az ember, ha fél.
Látom, már várod az ébredést,
hát űzd el az álmot és élj!
Hallgatni épp ezért
egymásra kell!
A csoda távoli,
a köznap közel.
Látom, már várod az ébredést,
hát űzd el az álmot és élj!
Elmúlnak éveink,
volt-nincs varázs,
Másokra úgy tekints,
hogy magadba láss!
Látom, már várod az ébredést,
hát űzd el az álmot és élj!
Fordul a Föld
Reggel van, véges az éjszaka,
virrad már értelmünk hajnala.
Bal lábbal felkelni nem szabad,
bosszúság úgyis majd száz akad.
Rádköszönt megint sok mániád,
azt hiszed, kedved így jobb talán?
Fordul bizony a Föld,
bár ezt soha nem érzed.
Minden másokhoz köt,
jobb, ha magadba nézel!
Rádkacsint egy-két pimasz mosoly,
vedd észre, más sem mindig komor.
ördögi, minden mi úgy ragyog,
(de) hol késnek - mondjad - az angyalok?
Fordul bizony a Föld,
bár ezt soha nem érzed.
Minden másokhoz köt,
jobb, ha magadba nézel!
Addig jár a korsó a kútra
Elkezdünk egy új évet,
bort, búzát békességet!
Köznapokat élünk,
s ünnepekre gyakran gondolunk.
Célokat remélünk,
s maholnap itt az alkonyunk.
Elfáradt talán - nem vitás -
az, ki másoknak vermet ás,
utunk nincs, de járunk,
engedelmes lábunk lép velünk.
Nyugalomra vágyunk
annyira, hogy égni nem merünk.
Korán kelsz, de nem lesz kincseket,
mert aranyra lelni nem lehet.
és a mosdód csak bámul rád,
vízre vágyik régen, de nincs ki ád!
Pénzen kialkudott önmagunk
ránk szól újra. árúk nem vagyunk!
és a mosdód csak bámul rád,
vízre vágyik régen, de ki ád!
Emlékeink üzennek még,
s mindig nagyobb a különbség...,
hisz\' jól tudod, hogy addig jár,
csak addig jár, addig jár...,
addig jár a korsó a kútra míg eltörik,
vagy széttörik,
vagy szétverik!
Addig jár a korsó a kútra...!
Száz év I.
Száz éve várlak,
Száz éve már,
hogy elmentél.
Száz éve kérlek,
Száz éve, s kár,
hogy nem jöttél.
Száz év, az nékem nem sok.
én száz éve boldog vagyok.
Kétszáz van hátra,
kétszáz van még,
hogy épp\' elérj.
De négyszáz se téma,
négyszáz se sok,
hogy rámbeszélj!
Kétszáz év nékem nem sok,
(De) négyszáztól megbolondulok!
Perceknek tűnik csak, óh
a száz, a két vagy négyszáz.
Akárhogy is van,
rosszul áll a szénád.
Az ezredforduló
visszahoz majd hozzám.
Addig várok majd,
hogy néhanapján szólj rám!
Zaklatott fények
Sötét van, álmodik a város.
Látom a néma fák sorát.
állnak szép rendben,
hatalmas, csöndes lomb-szemük
egy-egy nagy bérházba belát.
Zaklatott fények között járunk,
tudva a dolgát lép a láb.
Akarva és nem
védtelen őrzőangyalok
óvják a neon-éjszakát.
Alszik odabent, tévéd,
képernyőjén nincs most rémkép.
és a meghajszolt nappal
ágyban álmodik fáradt békét.
Napvilág
A Napvilág nyitotta föl szemed,
fölötted állt, s átadta életed.
érezted néha: milyen, ha szeretnek,
s hiányzott sokszor, ha nem voltak veled.
Emlék ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: téged nem érhet semmi baj,
életed kísérje a dal!
Remélem néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!
Tudhattad volna, hogy mi vár majd reád,
csendben szólt hozzád minden éjszakád.
érted is már, amit sejthettél:
önmagad ellen legnagyobb a tét!
Emlék ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: téged nem érhet semmi baj,
életed kísérje a dal!
Remélem néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!
Kell az értelem!
(dal a békéért)
Én azt nem hiszem el:
hogy kell, és ölni jó!
Szólj helyettem, te vers,
ne félj, légy bíztató!
Kiáltsd: élni akar,
aki él, aki még szeret!
Figyelmeztet e dal,
hogy féltsd az életed!
Kell az értelem,
a hó-tiszta álom.
Sok az alkalom,
hogy minden romokká váljon.
Fáj az értelem,
de el mégse hagyjon!
Aki ostoba, az kézbe
fegyvert ne kapjon,
hogy észbe kapjon!
Szelíd tűzmadaram,
repülj, és tégy csodát!
Ne rombolhassa szét
a világ önmagát!
Kell az értelem,
a hó-tiszta álom.
Sok az alkalom, hogy minden romokká váljon.
Fáj az értelem,
de el mégse hagyjon!
Aki ostoba, az kézbe
fegyvert ne kapjon,
hogy észbe kapjon!
Vándor
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
R.
Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!
R.
Évek túl hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.
R.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kisfiú, Mesedal, Fordul a föld, Addig jár a korsó a kútra, Száz év, Zaklatott fények, Napvilág, Kell az értelem, Vándor
