Vihar szárnyán repül a gyors idő,
terhe súlyos, akár egy malomkő.
Röpít magával fájó, nagy gondokat,
szabad mégis, mint a gondolat.

Menj, lépj tovább,
ahogy a szíved érez,
és az út során
mindig szabadon érezz!

Téged is, ha csábít a messzeség,
akkor is, ha vár a távoli ég,
a szabadságnak mindig nagy ára van,
indulj, és legyél gondtalan!

Menj, lépj tovább,
ahogy a szíved érez,
és az út során
mindig szabadon érezz!

Refrén:
Szállj csak szállj,
szállj csak szabadon,
szállj velem végtelen utakon,
szállj csak szállj,
szállj és szabadon élj!

Ébredj fel újra velem,
Szeretem, ha itt vagy nekem,
És egyszer végleg hazatalálsz.

Amikor a gondolatom
Holnap is nálad hagyom,
Utazunk a vágyak villamosán.

Hallom, tiszta a szó,
Érzem, mondani jó,
Minden éppen olyan, mint rég.

Szívem nyitva hagyom,
A tested meghódítom,
Mindig az ünnep csillaga ég.

Refrén:
Nem elég, hogyha hallom hangodat!
Nem elég, az is kell, hogy várj!
Nem elég, hogy csak néha lássalak én.
Nem elég, hogyha fél a képzelet,
Nem elég, az is kell, hogy láss,
Nem elég, érezzelek végre már!

Koldul a hajnal,
és fáznak a fák,
kifosztva a csönd,
némaság vesz mindent körül.
Nézem az utcát,
ahol fáradt szél siet,
kedve elsuhan
álmosan a háztetők felett.

Ha bal lábbal ébred
megint egy új napom:
kerüli a fény arcomat,
mint egy szökött remény.
Bekerít minden,
és kisemmizve én,
keresem a szót,
semmi jót
nem küld most felém.

Refrén:
Kifutok a világból, lefutok a Földről,
engem semmi nem érdekel!

Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is o ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!

Hidd el nem Te vagy az első,
Könnyű lettél mint a szellő,
Mától nem Te vagy a holnap,
Érd be ennyivel!

Szóltál nekem, hogy éljek veled
Mert engem, engem akarsz!
Mondtam neked, hogy jobban teszed
Ha többé nem zavarsz!

Kértem vigyázz, a tűzzel ne játssz,
Nálam nincs helyed
Ha a pénz megvezet, hidd el nekem
Boldog nem lehetsz!

Te erre jössz, én arra szaladok
Hogy már ne láss tovább.
Te elmehetsz, én állva maradok
Felejts el, felejts el végre már!

Kértem vigyázz, …

Ha tudnám, hogy mért van így,
miért rossz a jó?
Mitől lesz a csúnya szép?
A zajból hogy lesz a szó?
Ha tudnám, hogy mért kemény,
miért kemény a kő?
Ha tudnám, hogy mért siet
felénk úgy a jövő?

Ha tudnám, hogy mért vakít,
miért vakít a fény?
Mire jó a vak sötét?
Bárcsak megérteném!
Ha tudnám, hogy sok folyó
mért dönt le gátakat?
Mert annyi mindent szeretnék,
ami jó, de nem szabad.

Refrén:
Talán egyszer megtudom,
hogy mit titkolnak a fák,
egyszer el is mondhatom,
hogy hol van a valóság.

Szerelem tüze ég
A pokolban táncra hívnak
Szenvedek, de mondd ki segítsen,
Amikor már senki sem biztat.

Összeszedtem minden erőmet
Megadóan a sorsom várom
Menekülnek a percek előlem
Szeretőim ördögi lányok
Ölelésre hívnak ok,
De másra vágyom én!

Félek, gyűlölöm a táncot,
Amikor már pokoli a sorsom
Semmi-semmi esélyem,
Mert a poklot magamban hordom.

Összeszedtem minden ….

Ördögi - itt minden pillanat
Ördögi - magával ragad

Gonoszsághoz az érzelem
kóbor szóhoz az értelem: kevés!
zajhoz a hangulat,
egy-egy napban az alkonyat: kevés!
Harcban a győzelem,
vágyaimhoz a kényelem: kevés,
kínhoz a szenvedés,
a csönd mellé a rettegés.

Elég a sok szöveg,
mert még elhiszed!

Hazugsághoz a szép mosoly,
józansághoz az alkohol: kevés,
hajnalhoz az ébredés,
felejtéshez a józan ész: kevés!
Egy dalban a vallomás
Gyöngeségben a lázadás: kevés,
szavak közt az ütközet,
álruhában a nagy tömeg.

Elég a sok szöveg,
mert még elhiszed!

Refrén:
Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy elkábítsd magad!
Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy eltemesd magad!

Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy elkábítsd magad!
Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, mutasd meg arcodat!

Ekképp szólt a róka,
Mily szép a Te hangod ó holló haver.
Kérve kérlek, nótázz nékem
S tapsom lesz majd néked a siker.
De a fa csupa csöndesség
Nem dalolt a madár
Ismerte már a bölcs mesét
A róka áll, a sajtra vár.

Művelt ez a holló,
Sajnos nagyon dörzsölt
És már nem kamasz.
Mérgében elment a róka
Vett egy darab sajtot, a ravasz.
Mert a fa csupa csöndesség
Nem dalolt a madár
Ismerte már a bölcs mesét
Hát messze száll.
Messzire száll.

Mert a fa csupa csöndesség
Elrepült a madár
Ismerte már a bölcs mesét
Hát messze száll….

Átíratták számtalanszor történelmedet,
magad kárán megtanultad, amit nem lehet.
Százszor is feláldoztak, fáj ez énnekem,
hűséggel szól most rólad szomorú énekem.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám,
színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt,
érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt.

A népeden átok...
Majd átfestem az álmod újra én,
szebb lesz a holnap,
a színe dallal elmondott remény.

Refrén:
Érzem, benned megtalálom majd a helyem,
érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem,
érzem, hozzád mindig nyitott szívvel érkezem.

Árulások szégyenétől…

Ne félj, amíg vigyáz ránk az ég
Gyere újra felém.
Amikor vágyod az ölelést,
Üzenj, jövök én.

Szomorú a kényes világ
Ez a múló ifjúság
Kedvesem, elkérem titkodat,
S megőrzöm én arcodat.

Keresem az elveszett időt,
Ne mutasd ha félsz
Idegenként állsz magad előtt
Szeress, remélj!

Szomorú a kényes...